Ugyan nem iskolai dolog, de ha már blog, akkor legyen megörökítve valahol. Még a saját sokszázadik szülinapomra találtam ki egy elmeháborodott pillanatomban, hogy adománygyűjtő versikét fabrikálok. Aztán ebből az ötletből kiindulva a kutyuskáim szülinapjára is írtam. Bugyuta, botcsinálta versikék, de ha ezeknek köszöthetően érkezett pár kávé ára a kiválasztott menhely számlájára, akkor már megérte.

Az első Málna, az örökbe fogadott bullocska (mint később kiderült: cane corso, belga juhász, francia bulldog, szibériai husky és ki tudja,mi még) 1. születésnapja alkalmából íródott 2024. május 1-jén.

Íme:

Otthonom hol volt, nem tudom, 

Születtem talán pont e napon.

Utcára dobtak emberek, 

Nem kellettem már senkinek.

De a Sors nem halált szánt nekem,

Lett otthonom, gazdim, szép életem.

1 éves lettem! Nagy öröm!

Sok puszi Nektek! Köszönöm!

Őt követte Dante, az erdélyi kopó és magyar vizsla felmenőkkel rendelkező vizsloid 4. születésnapjára írt szösszenet 2024. június 22-én:

Négy éves lett Dantukánk, 

A kopó-vizsla kiskutyánk, 

Ki morogni lassan megtanult,

Már nem támad mindent oly vadul.

Hatalmas lett, s fegyelmezett,

Lusta, nyugodt, komoly gyerek.

Engedelmes, csendes jóbarát, 

Ki meghallgat mindig,

Van ideje rád.

Nagy igazság a gondolat, 

Kutyát a szükség s nem az akarat

Választ társadul, 

Hogy tőle is tanulj.

Végül Pulikánk, Vajáni Eper 6. születésnapjára (október 4.) született az alábbi versike, amely egyben emlékvers is... egykori kutyusainké, pulis barátainké, akik már nincsenek velünk...

Már 6 év eltelt, döbbenet, 

Hogy Eprecskénk megszületett.

Még ismerte Csipkét, kis falat, 

Bogárral még együtt szaladt.

Még terelgethette Picikét, 

A lassan tolyogó pincsikét.

Egyetlen pulikánk nekünk, 

De nem magányos kis ebünk.

Dantéval sok vitája volt, 

Mostanra már zsák s folt.

Málnát utálja, nem csoda, 

A kis bull módfelett gyagya.

Csahol, csipked, folyton pöröl,

Sosem alszik, éber őr.

Szürke bundás kis csoda,

A világ legcukibb Pulija.

2025-ben folyt.köv. :-)