Néhány arc a múltból....
(2002-2014)
Morgó – az örök lázadó, a háborgók kórusának basszusa, a 21. század Che Gevarája, aki voltaképp az egész létezés ellen lázadt. Mindig csodálattal adóztunk ruhatára iránt, nem értve ama rejtélyt, hogy a fél éve vizet nem látott darabok hogy nem szaladnak el maguktól az első mosógépig.
Szende - az egykor barna tarajos fiatalember, aki napjainkban már szembe lógó hajtincsek függönyén át mosolyog szelíden a világra, aki önkéntelenül is az „ott túl a rácson egy más világ van” sorok dúdolására késztette az embert, az örök rejtély, aki éveken át titokban tartotta, mi lakozik a fejében. Fantasztikus alapanyaga egy lámpaernyőnek, ami egy szomorkás Füles csacsi-tetoválás hiányában sajnos sosem valósulhatott meg.
Az örök Diák – a nagydumás, költői vénával megáldott filozófus, akinek valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mindig a vacsora körül forogtak a gondolatai. Valaki, aki folyton valaki szeretne lenni, a hitét kereső ateista hívő, a 21. századi Shelley, az örök diák, akit nem lehet elfelejteni.
Vidor – Csokidrazsé a mazsolák között, aki többeknek halláskárosodást okozott harsány kacajával.
Szundi – aki puszta lényével cáfolta ama biológiai tényt, hogy az ember nem alszik téli álmot.
Hófehérke – a barnabőrű hableány, kinek hajkoronáját XIV. Lajos király parókakészítői is megirigyelték volna.
Kuka – a legszeretetreméltóbb Kicsi mazsola, aki ellen a hét minden napján összeesküdött az ébresztőóra és a tömegközlekedés. Egyébként meg nem ő késett soha, mi, többiek érkeztünk túl korán.
Hapci – a lágy vonású irokéz harcos, kinek tüsszentése kisebb cunamit idézett elő. Fehér hollóként hirdeti (latinul) a család fontosságát és értékét. Aki egy nap alatt képes volt eltüntetni egy etióp falu háromhavi élelmét.
Góliát – az örök gyerek, akit majdnem egy év alatt sikerült csak meggyőzni arról, hogy a friss levegő nem öl, és az autó feltalálása előtt is közlekedtek az emberek, és kinek azóta már biztosan az ereiben is energiaital folyik vér helyett.
Rákosi elvtárs – a miért- mindig –én? szónoka, kinek fiókjaiból a halott orosz katona, és egy máig harcoló II. világháborús német alakulat alól olykor előkerült egy-egy könyv, feladatlap is, világ utolsó polihisztora, a szeretetreméltó pszichopata sportpszichológus, akit végül mégsem fogadtam örökbe.
Az örök Kocka –aki valószínűleg sosem gyógyul ki teljesen a számítógépes játékoktól való függésből, bár saját bevallása szerint ez többször is sikerült már neki, az idegen nyelvek nagy gyűlölője, kinek véleménye szerint a dolgozat nem dolgozat, csak a javítódolgozat dolgozat.
Tejbetök – az örök vigyorgó, aki az őrületbe kergetett mindenkit a kérdéseivel, amelyekre az esetek nagy többségében nem volt válasz.
Plázacica – nos, ő nem egyedi példány. Mondhatni virágzik a plázacica-lét. Plázacica felismerhető örökösen változó hajszínéről, hosszú, hegyes, már-már fegyverviselési engedélyt igénylő műkörmeiről, a felőle szűrődő halk, pisszegő hangról, amely a testpermet spriccelését jelzi. Őt náthásan is garantáltan észreveszed akár több száz méter távolságból is. Elmaradhatatlan társuk a szemöldökcsipesz, amit a nap bármely szakában, bármilyen helyzetben képesek használni. Öltözködésüket tekintve örök nyár honol, munkát adva ezáltal a jövő belgyógyászainak és reumatológusainak. Szoknyájuk hossza fordítottan arányos körmük hosszával és szürkeállományuk méretével.
Zsiber – a szigorúan ellenőrzött vonat, akit napjában legalább kétszer leellenőriztek valami rejtélyes okból kifolyólag, bár kevés nála megbízhatóbb, szorgalmasabb mazsola leledzett akkoriban az intézményben. A valójában galambszelídségű harcos szellem, minden titkos szer ismerője, akit társaival ellentétben érdekelt a múltja és a jövője is jelenén kívül.
Budai – kinek szállóigévé vált jelmondata szerint a Balkánnak fokozatai vannak, és „ultrabalkán” az a hely, ahol ő épp akkor egy ominózus intézményben tanulni kényszerült vala. Prága és a belga sörök szerelmese.
Raszta – a Rejtő – regények és a monumentális fejhallgatók szerelmese, egyedi jelenség, kit a modern kor sem volt képes trendivé tenni (szerencsére), az örök Rasta Fani.
Trendi – kinek védjegye mindig a legmodernebb Audi és a suhogós melegítő.
Terminátor - a terminátor nagyon jó álcát visel, senki sem tudhatja, mi rejtőzik a külső mögött. Írásával komplett grafológussá képzett ki mindenki, aki olvasta. Gondolkodása örök rejtély maradt mindenki számára.
DJ – megfejthetetlen zenét keverő kedves megfejthetetlen bajkeverő (csak a rím kedvéért). Aki bármikor képes lejjel fizetni, és tudja, hol van Érmindszent.
Piaci légy – nem, nem, ő egy billió piaci légyen is túltett, aki folyton beszélt, de semmit sem mondott, aki folyton választ várt, de sosem kérdezett, aki sosem értett semmit, de mindent tudott, aki folyton haladékot kért, de mindig készült, csak tanulni felejtett el. A görbe ember, aki sosem egyenes.
A 2013 januárjában bevezetett drasztikus dohányzástilalom új „fajt” hozott létre:
Függők – intelligenciájukat szőkeséggel álcázók, akik folytonos üldöztetésben szenvedtek a nap minden szünetében, amúgy kedves, értelmes beszélgetőpartnerek
Bázsnán – az olykor az asztal tetején táncot járó Odüsszeusz, aki kétségbeesetten küzd minden tudás ellen
A káromkodó ingerlékeny óriás – a maximalista, kedvence Kosztolányi, de beszédét folyamatos sípszóval lehet elviselni. Az ifjúság leggyakoribb kötőszavát is képes volt magázó formába átalakítani: „ne tessék már meg++++ni, tanárnő!”
Bordó hordó – az örök kötekedő, nagyhangú hústorony, aki akár értelmes is lehetne, ha kiszeretne önmagából
Ovisok – 2 méteres, egymással örökösen kötekedő, veszekedő 3 éves gyerek szintjén lévő, sokszor idegesítő infantilis csemeték
A focista – külsejükről is felismerhető jellegzetes figurák, hosszú, kemény munkával lehet őket egymástól megkülönböztetni, külsejükre sokat adó, hiú alakok, hajnak nevezett félrecsapott taréjjal a fejükön
A székely – a messzi földről származó szelíd, udvarias emberhegy, aki gyermeki ártatlansággal, naivitással, őszinte rémülettel képes bármin megdöbbeni, rácsodálkozni a világra, akit remélhetőleg sosem ront el a civilizáció
Igor – már ránézésre is rémületet keltő, akciófilmekbe illően szőke és átlátszóan kék szemű óriás. Rejtély, hogy valóban beszél-e magyarul, és mennyit. Ijesztően szűkszavú
Délutános műszak – gyűjtőnév – ők mindenki kedvencei, későn érők, de talán soha-be-nem-érők - az örök fáradtság álarca mögül küzdenek hétről hétre a délutánok sötétjében, elektronikus tepsikkel, díszes dobozos ébren tartó mérgekkel. Figyelmük gyakran humorba fulladva sem lankad. Némelyikük évek óta küzdő örök darab, már –már az épület tartozéka.
A fantom – fantomból viszonylag sok van, illetve nincs, illetve hiányával van jelen. Pusztán egy név, akit adminisztrálni, keresni kell. Reménytelenül, mert meg nem találni soha….érthetetlen jelenség ez….aki találkozott már fantommal, mindig ott lebeg a szeme előtt a kérdés: hogy jut el valaki a fantomlétig?
Ál-bennszülöttek – többnyire nőnemű lények, akik ellen összeesküdött a szolárium, hisz színűkből ítélve mindig rájuk záródhatott…talpig feketék, koruk meghatározhatatlan, 16-tól 40 éves korig gyakorlatilag csak tippelni tudjuk őket, a plázacicák egy alcsoportjaként funkcionálnak.
Az evezős – aranyos, talányos, kedves figura, aki folyton késik, folyton rohan, folyton lesérül, de mindig ír egy sms-t, hogy hol jár, ha épp nem tűnik, el, nem robban le az autó, nem temeti be a hó.
Az informatikus – az értelmes, fura nevű, fura gondolkodású fura figura, aki egy érvelési feladatba is képes becsempészi a HTML programozási nyelvet, amelyből egy szót sem ért, de csak 15 pont…felejthető vagy sok…? nézőpont kérdése…
