Csumpa haver, rég ütköztünk, helyzet?

Tegnap, képzeld beskeráztam egy autókereskedésbe, mondom nézek valami vasat magamnak, mert a régi fostalicskám 2 héttel ezelőtt az Üllőin beoffolt. De úgy kajjra, befüstölt meg minden, és onnatól kezdve Chao Darwin volt.

Az konkrét. És mi lett végül?

Gyáá ne is mondd, mindenki csak nézett, egy tőgyarcú sem állt meg. Mondom milyen zsivány estém lesz, hazamegyek és kajak falnak állítom az agysejtjeimet. Vágod genyó… de előtte raktam bele 20 lityó naftát …ráadásul a kagylónál tankoltam. Na, mindegy, tehát ott tartottam, hogy autókereskedés…

Igen… szúrjad.

Nézegettem egy csomót, de 4-5 kilókért nem fogk megvenni szétparkettázott gépeket. Láttam egy szexi egyhatost, de tuti gyepálták, olyan nem is tudom…tének nézett ki. Erre jött a csóka, hogy miben segíthet….

Na ez faja dolog. OT-s tag volt?

Neem. 30 lehetett. ajánlott az mindent, szerintem azt hitte, pénzes vagyok, ott spoorkodott velem. Hogy így részlet meg úgggy vágod? De ha nem fizetem ki, akkor jön a sárga, vagy rosszabb esetben behúzzák allam az alvázat azt cső. lepacsiztunk, aztán mentem a dolgomra.

Na és akkor mi lesz?... megcsináltatod a szutyok verdádat?

Nem vágom… lehet elsheftelem valami agyhalottal, és majd kigondolok valamit. De előbb elhúzatom végre 2 hét után a kocsit az út széléről, ha még nem gyújtotta fel valami gyökér. Spanom kocsiját is felgyúktották a telepiek, 1 hónapja, de elkapta, jól elbeszélgetett vele az ökle, és megkérdezte tőle, hogy merre lakik. Aztán végül haza skeráztam, mert falmós voltam már frankón.

Mizújs!

Azért üzizek,mert van egy kis gáz. Azért agonizálok, mert egyenletke holnap valami felelésről vakerált. nem vok éppen valami hepi. Kár  agőzért, mert én pancser vok matekból. Elégé majrézok. Majd löki nekem, hogy ne rinyáljak, de én attól parázok, hogy szálkát kapok. nem lesz mákom. Hiába van mindig a szemem a pályán, tuti tré lesz a feleletem. Egyenletke meg sasolni fog. Én meg becsokizok a majrétól. Az ozstály előtt leégek, mint a Reichstag. Mire kisakkozom a választ, tuti, hogy lemegy a nap és az is ratyi lesz. egyenletke sérója biztosan égenk áll majd. Lefárasztom szegényt. Muterom meg majd vakerálja, hogy mi vok lányom, faiskola lerakatot nyitottál? remélem, nem pipul be. pedig sokat agyatlankodtam, gyúrtam rá. Félévkor lehet, hogy visszatapsolnak. ez eléggé hazavágna.Azt mégsem lökhetem egyenletkének, hogy szakadjon le rólam. Eléggé kamillázna. nekem egy libanyak is megfelelne. Inkább tenyésztenék hattyúkat. Egyszerűen nem tok rákattani a matekra. Szefós vok. Lövésem sincs róla. legjobb lenne lelécelni. Szóval égő lesz. Na, dzsalok, mert frankón rossz fílingem van. Kész vok. Holnap kinyiffanok. Szelavi! Majd telcsizek, hogy mit vés be egyenletke, lehet, hogy ad még egy sanszot. csá csumi csá!

Korunk népbetegsége diákkörben a késés és a kockulás. Néhány vélemény:

Történet a gép, föld, nap, könyv, költő, erdő, telefon, csillag szavak felhasználásával.

Volt egyszer egy föld, amelyen sok gép volt, és egy nappal rendelkezett. Egy napon ez a föld kapott egy költőt. Erre a költőre azért volt szükség, mert már senki nem emlékezett a régi szép időkre. Amikor megjött a költő, szépen leírt mindent az elmúlt évekről. A költő írt a múltról, majd egy modern űrhajóval elrepült erről a bizonyos földről. nem lehetett tudni, hogy hová tette a könyvét, amelybe alkotott, és mik lehettek azok az okok, amelyek miatt senkivel nem osztotta meg a könyv hollétét. Egy szép napon, mikor Kolbász Pista lefeküdt aludni 8.30-kor csörgött a telefonja. Pityu nem gondolta, hogy megkapja a csiganyál-takarítói állást, azonban benne volt a fejében, amit előző nap este álmodott. Egy erdőben sétált, amikor egyszer csak előugrott a bokorból egy ember, aki azt mondta, hogy kövesse őt. Elmentek Pista házához, és a titokzatos ember kinyitott egy ajtót, amiről Pityu nem is tudott. Az ajtó mögötti polcról leemelt egy könyvet, amit nem tudott kinyitni. Azt mondta: „Ez rád vár.” Ezzel vége volt az álomnak. Pityu elfogadta a telefonáló ajánlatát és újra gondolkodóba esett. Végül elhatározta magát és odament az álmában látott titkos ajtóhoz. Megpróbálta kinyitni, és hatalmas megdöbbenésére az ajtó kinyílt.  A polcon ott állt a könyv. Pistát hajtott az adrenalin és a kíváncsiság. Kivette és kinyitotta. A könyvben csodálatos versek voltak álmokról, csillagokról, folyókról, gyönyörű lepkékről és zöld erdőkről. Pista mesterséges agyát megtöltötte a csodálkozás, amit nem programoztak bele, ezért az agya kifüstölt, zsemle nevű hibrid kutyája odament mellé és lefeküdt. A gépvilágnak vége lett volna, ha Pista tömegek előtt olvasott volna, de így megmenekültek.

A kockulás

Nos, talán vágjunk a közepébe. Először is definiálnám a kockulás szót. Ez a szó magyar-latin eredetű jelentése: kocka fejűvé válni. Miért pont kocka? Gondolkozik a józan paraszti ésszel rendelkező ember. Nos, mivel a kockulás szó magában foglalja az összes játékkonzolon vaó pötyögést, pl: xbox, playstation, számítógép. Ezért mondják minden ún. függőre azt, hogy kocka. Azért kocka, mert általában a képernyő előtt ülünk, aminek kocka alakja van. A fej elkezd átformálódni kockává. A kocka rangot kb. 100 óra intenzív játék után kapja az ember. A suliban remeg az illető, mert elvonási tünetei vannak, várja már, mikor mehet haza, a lehető leggyorsabban teszi meg azt az utat,ami elválasztja őt az otthonától., lásd kedves KATI barátomat.

Mivel ezalatt a 30 másodperc alatt tizenegyedszerre mondtam ki azt, hogy kocka, és most már tizenkettedszerre, ezért ígérem, hogy a hátralévő időben nem fogja elhagyni a számat e szó. És most, mivel megígértem Gonoszkaboszorka tanárnőnek, hogy írok legalább egy oldalt, ezért betöltöm a maradék pár sort. Következzék a csoportos kockulás. Tudom, elhagyta a számat a szó, de muszáj volt. ( A kockulás magában is jó, de csoportosan csak jobb. Ennek a receptje: egy bázis. A bázison szállnak meg a kockák, és ott is tartják a partít.Fontos, hogy legyen ybox360, Led Tv, kényelmes fotelek és finom kaja, esetleg alkohol, és közkívánatra 2-3 jóarc ember. a jóarcok hozzák a hangulatot, jelen esetben egy 71 centis vízipipát. Ez a hangulatfokozásra tökéletes, és arra, hogy elvonja a figyelmet a játéktól kb 10 percre. Kell továbbá jó zene. A zene nem mindig kell, csak ha vészesen szar a hangulat, vagy nincs téma. Kell még egy kutya. Az a legjobb,amikor koncentrálsz a játékra, odajön hozzád egy 46 kilós boxer eb, és belenyal az arcodba, esetleg felmászik az öledbe, ja, és percenként kell kinyitni neki az ajtót, hogy kimehessen ugatni az udvarra. és ekkor persze hiéna játékostársaid kihasználják az alkalmat, és megölnek párszor. az utolsó kellék: játékok. Fontos, hogy az emberek ne barbibabás játékokon játszanak, hanem olyanokon, amit 3-4-en is élvezetes játszani. Gondolok itt a lövöldözős, verekedős játékokra. nincs nagyobb élvezet annál, mikor az egyik kocka barátodat úgy fejbe lövöd, hogy kiloccsan az agyveleje, és az ember dühében elkezd ugrálni a nappali közepén, és azt hajtogatja:csaló! csaló!. Nagyjából ennyit a kockulásról. Mindenkinek ajánlom.

A késés

A késés egy olyan dolog, ami befolyásolja a mindennapjainkat. Veszélyekkel is járhat, hiszen az iskolából való késés, a munka helyünkről való késés csak minket minősít. a késés nem jár magyarázattal. A késésre nem lehet olyan indokot mondani, amire bárki is megértéssel bír. Sokan azt mondják neveléstől függ. De szerintem ez nem így van. Az ember akár milyen nevelésben volt, elkéshet. Persze: lekéstem a buszt, dugó volt, elaludtam. Erre azt várhatom tanáraimtól, hogy induljak el hamarabb, és feküdjek le időben. Én bevallom egy olyan ember vagyok, aki késni szokott. De úgy gondolom hogy én jó nevelések elé voltam kitéve, de az ember nem tökéletes. Nem szeretnék kibújni az alól hogy az osztályfőnököm kérdőre von és hazudok. Szeretek őszinte lenni és szerintem hogyha hazudok, magamat is becsapom és azokat is akik mindennap körül vesznek. Időben leszoktam feküdni akárhiszitek, akár nem. Inkább a reggelekkel van probléma. Reggel sokáig készülődöm, és a főbb feladataimat általában elfelejtem, és az utolsó percben jut eszembe. Amúgy a késésről nem lehet túl sok mindent mondani, vagy megmagyarázni.  Tudom nagyon jól, hogy ez egy rossz tulajdonság vagy nem is tudom milyen szó illik erre. Hogyha bárki meghallja azt a szó, hogy késés, akkor nem jó dolgokat gondol magára. Persze megfordul benne párkérdés: vajon miért késik, már  megint mi lesz a kifogás – indok, mi az ami megakadályozta abban, hogy időben elinduljon és inkább hamarabb érjen be és még mászkáljon minthogy a strigulák a naplóban gyűljenek. Néha elszoktam gondolkodni, hogy mit kéne növelnem vagy csökkentenem ahoz, hogy ez ne forduljon elő. Egy két percik gondolkodom, de utána rádöbbenek, hogy túl sokat gondolkodni nem lehet. De néha már engem is zavar! Sajnos engem sokan erről jegyeznek meg, de mindig szólok, hogy késni fogok mert én ilyen vagyok. Na hát ennyit mondhatok el a késéről ( hogyha bármi kérdés van, meghallgatom. Köszön szépen, hogy elolvasta. (

2011.02.10.

A képzelőerő nagy úr

Képzeld el, hogy János vitézhez hasonlóan Te is kaptál az óriásoktól egy csodasípot. Írj fogalmazást arról, hogy mire használnád!

„A túra

Unatkoztam és elindultam sétálni. Megyek, mendegélek és egy nagy folyóhoz érek. Megfújom a sípot, hogy segítsenek átkelni a folyón. Átértünk és most egy óriási hegyhez érek, megint megfújom a sípot, hogy segítsenek felmászni. Segítenek, odaát találok egy faházat, bemegyek és találkozok egy öreg nénivel, aki bedob egy kemencébe. Gyorsan megfújom a sípot, de már késő. Amikor megérkeznek az óriások, addigra már szénné égtem. Az óriások szomorúan hazaballagnak és közlik a szüleimmel a rossz hírt. Nagyon kiborultak, megsiratnak és megpróbálnak tovább lépni.”

„Utazás..Vergiliusszal a Pokolban

Sétálok a Pokolban Vergilius vezetésével. Látok sok érdekes dolgot. Nagyon vártam arra, hogy ezt is láthassam és megismerhessem egyszer. Mondtak már sok dolgot, de mindig máshogy mesélték el. Vergiliusszal nagyon régóta ismerjük egymást, a legkedvesebb barátom. Úgy képzeltem el, hogy meleg mindenhol, a rossz emberek ordibálnak. Ez a hely meleg, forró és szomorú. Van olyan is, hogy látok ismerős embereket. Michael Jacksonnal szívesen találkoztam volna, de ő nem ide került, több, mint valószínű. Azon gondolkoztam, hogy azok az emberek, akik itt vannak, miért bánták meg. A sétálás közben megszólított egy ember. És beszélgettem vele. Kérdezősködtem. Most miért sajnáltatod magad, amikor te saját magadért tetted? Azt válaszolta: nem tudom, nem gondoltam volna. Nem értettem, miért nem tudott normális választ adni. De már nem is volt kedvem tovább maradni. Vergilius rám nézett és elmosolyodott. Láttam rajta, hogy érti, amit a szememmel akartam mondani. Elindultunk. Kérdeztem tőle: nem félsz, hogy ide kerülünk? Nem szólalt meg. De inkább nem is beszéltem már erről. De azért érdekes volt. Utoljára: Köszönöm, Vergilius, hogy ezt átélhettem.”